Az európai ember időfelfogása nem kizárólagos, a maorik például a múltat nevezik előttünk álló napoknak. Az elmúlt évszázadok birodalmainak bukása után a Nyugatnak ideje több kíváncsisággal fordulnia a világhoz – összegzi Föld körüli útjának tanulságait az ősz halántékú történészlegenda, Norman Davies.
Krakkóban töltött diákévem legnagyobb hatású professzora, a most 82 esztendős Norman Davies utolsó nagy kalandjaként körbeutazta a Földet. Az ihletése szerint magát a „napkorongot követő” zarándoklatból csodás, közel hétszáz oldalas könyv született – mely első látszatra a múltról, a valóságban inkább a jövőről szól.
Szerzőnk, generációja egyik legelismertebb történésze Magyarországon főként az Európa története című munkájáról ismert. Életművének jelentőségét mégsem ez a monumentális alkotás, hanem az a brit és angolszász történetírástól többnyire idegen kíváncsiság és érzékenység adja, amivel a helyi sajátosságok megértése felé fordul. Pályája során Davies legkedvesebb témája ráadásul Lengyelország volt, amelytől 2014-ben állampolgárságot is kapott az ország történetét méltósággal és empátiával feldolgozó munkáiért.
Féléves, többnyire föld- és aszfaltutakon, vasúton és hajón eszközölt világ körüli útjának célja, küldetése sem volt más, mint hogy valamiféle kiegyensúlyozott alternatívát állítson a Jared Diamond vagy éppen Niall Ferguson által képviselt „a Nyugat és a többiek” dichotómiával, az észak-atlanti civilizáción kívüli világ sztereotípiáktól terhes értelmezésével szemben. Davies ehhez képest önmarcangoló lelkülettel idézi Shashi Tharoor indiai politikust, miszerint „nem véletlen, hogy a nap sosem nyugodott le a Brit Birodalom fölött. Még Isten sem bízott bennük a sötétben”. Szerzőnk szerint a korszellem ma sem a megértésnek dolgozik. „Egy olyan világban, ahol az utazás minden szellemi és fizikai erőfeszítés nélkül lehetséges, ahol az emberek csupán a vásárlás kedvéért elutaznak Dubajba, a strandolásért Balira vagy krikettezni Ausztráliába, még a nagy távolságok megtétele is érintetlenül hagyja az előítéleteket.”
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Érdekesen szemléli a helyzetet a Bécsi Egyetem professzora.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
„A román gazdasági teljesítmény már meghaladja a magyart” – hangoztatja Oliver Jens Schmitt.
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a 21. század piaci valóságával? Megszületik a Summa oeconomiae, amelyben filozófia, teológia, gazdaság és gyakorlati tapasztalatok találkoznak.
Cosmin Popa szerint fokozódik Oroszország hibrid háborúja, és Moszkva „trójai falóként” tekint Romániára.
„Fogd meg a söröm” – zárta bejegyzését a publicista.
A Fekete Macskák tovább írták drámai történetüket.
